Már megint...

azt mondta nekem valaki.... akarom mondani, hirtelenjében az elmúlt két hétben többször is felmerült beszélgetésben, hogy kedves beszélgetőtársam mennyire kedvelte a blogomat és milyen kár, hogy nem írom már... pedig én írom, legalábbis a fejemben mindig ott van, hogy erről vagy arról kellene írni... Sőt, amióta olyan telefonom van, ami elég jó képeket készít, fotóm is van egy csomó mindenről...
Persze eredetileg egy általános mindent bele crafty (khm... molyolós, kézimunkás???) blognak indult, amiből elég erőteljesen kötős blog lett, ami elég bizonytalan léptekkel ugyan, de visszafordult, és tett néhány lépést a mindent bele varrós-szövős-fonós-hímzős-történelmiruhás-hagyományőrzős-táncos-színjátszós-sütős-csipkézős-neadjistenutazós-akármégöltözködős-megamimégeszembe jutt blog legyen, de aztán kicsit elbizonytalanodtam....
De ez az én blogom, és mint olyan, pont arról szólhat amiről én akarom, például a fentiekről is.... vagy nem, de ez majd kiderül... Most pl itt egy kép arról, hogy újra elővettük a nagyollót, és kemény fába, vagyis komoly feladatokba vágtuk...