Richie...

és Willie története...

1989-ben, amikor gimi után elvégeztem a szakmunkásképzőt, varrónőként kezdtem dolgozni, de nem voltam hajlandó egy gyárba, vagy varrodába beülni, mindig is itthonról, a saját ritmusom szerint szerettem dolgozni.... ami persze azt jelenti, hogy van amikor 20-24 órát is egyfolytában, máskor meg napokig felé sem nézek (mellesleg fordítóként most is épp ezt csinálom)...

Az itthoni munka feltétele pedig minimum egy ipari gyorsvarrót, és egy interlock gépet feltételez. Iskolából kieső, végzős diákként nagyon kevés pénzem volt, ráadásul nem is igazán értettem hozzá, az akkoriban kapható legolcsóbb, használt gépet is csak némi apai segítséggel tudtam megvenni... Ő volt Willie, egy Wilcox and Gibbs gép, amelynek táblája szerint a licenszét 1939-ben jegyezték be.... Gondolhatjátok, mit jelent, akkor mégis mikor készülhetett ez a gép. Akkor is öreg volt, és rozoga, már alkatrészt sem lehetett hozzá kapni...

 Az évek során még így is sokat hajtottam, sok ruhát megvarrtunk együtt, de mindig is éreztem a hiányosságait... Görbe tűvel dolgozott, de a belevaló tűt régóta nem lehetett kapni, egy hasonlóból köszörültek le egy kis darabot (ami persze vagy sikerült pontosan, vagy nem). A késekkel is mindig gondok voltak, legutóbb, már valami más géphez való késből faragott egy belevaló a műszerész...

Őszintén szólva az egyik oka annak, hogy sokáig nem varrtam az is volt, hogy tudtam a lock-kal mindig kínlódás a vége. A Piros ruhával is megdolgoztatott, mert pont ott jutott eszébe az öltéseket egymásra torlasztva a legrondább varrásképet mutatni, ahol a legjobban Látszik. Meggyőződésem, hogy egy, gépeket szerető, hozzáértő ember kezében még életre kelhet, sőt, azt is el tudnám képzelni, hogy koránál fogva akár egy múzeum jellegű helyen tengesse igazén öreg napjait, én mindenesetre nyugdíjaztam. 

Mindenki: ő itt Richie, Willie utódja.

A döntést magamhoz képest eszméletlen gyorsan hoztam meg, és bonyolítottam le, ennél sokkal kisebb dolgokon képes vagyon ennél sokkal sokkal tovább rágódni, de... de... NEM a báli ruha miatt vettem, már korábban is terveztem, hogy Willie-t egy fiatalabb nagyobb repertoárral rendelkező fiatalabbra cserélem, de azt sem mondom, hogy nem pörgette fel az eseményeket :-)
Ipari gépet kerestem, mert mindig is iparival varrtam "ehhez vagyok hozzászokva". Még Miamiban volt egy háztartásim, de utáltam is rendesen. Érdekes, hogy, bár az elmúlt 28 évben a fizetések az árakkal együtt a sokszorosukra emelkedtek az összeg, amiért az ilyen gépeket kínálják, nem változott sokat. Egy rozoga ócskát már 30-50 ezerért lehet találni, egy közepesen jó használt négyszálasat 60-90 ezerért, és 150 000-ért már igazán színes-szagos, többnyelven beszélőhöz lehet jutni, de ezekre inkább csak akkor van szükség, ha fürdőruhát, sztrecchanygot, és hasonlókat varrnak, és nálam nem ez a fő cél. Könnyű döntés volt a korábbinál jobb kategóriát választanom..

Kíváncsi vagyok egyszerűbb lesz-e vele boldogulni, mennyit jelent az, hogy 3 szál helyett Richie akár 4 szállal is tud dolgozni.