2017. január 11., szerda

Egy mondat

Esküszöm, én annyira készültem, hogy ezt az évet az újévi pulcsival nyitom (igen, épp időben befejeztem a fonalat, igen, megkötöttem a pulóvert, nem, tényleg nem kötöttem addig mást, és igen, úgy egy hét alatt elkészült), de egy meglepetésként érkező támadás attól a megfázás/influenza vírustól/baktériumtól, ami az aktuális köreit járja a városban, alkalmatlanná tette az arcomat bármilyen fotón való megjelenésre, a testemet pedig képtelennek arra, hogy elég energiát zsedjen össze ahhoz, hogy felöltözzek ÉS elballagjak, valami olyan helyre, ahol elég fény van, ott pedig megkockáztassam, hogy a mínusznagyonsok fokban levegyem a kabátomat... szóval várnotok kell... addig meg tovább morfondírozok azon, hogy, mivel már többen számonkértétek, hogy eddig tartott-e a gyakrabban posztoló nagy lelkesedésem, mutassak addig valami mást (mert valahogy mindig akad ez-az, ami nem kerül fel a blogra, vagy elmélkedjem a hét nagy kérdésén, azon, hogy mégis hova fér el annyi takony az ember fejében, és hogyan varázsoljam magam prezentálhatóvá holnapra, mert jelenésem van...
Ebből a bejegyzésből meg lett egy jó hoszzú mondat... ami most már kettő...

Nincsenek megjegyzések: