2016. május 20., péntek

Pünkösdi vásár a várban

Bár ritkán járok vásárokba árusítani, Enikővel úgy döntöttünk az ő orsói, és fából készült dolgai (gombok, sáltűk, és egyebek) és az én színes gyapjúim, fonalaim jól kiegészítenék egymást...
Ráadásul felszabadult némi időm, így két napot töltöttem az Enikőék által készített rokkán fonva... A számítógép elől végre kicsit elszabadulva, emberek között, beszélgetve. Ha csak az eladásért, a pénzért mentem volna, eléggé csalódott lennék, de mivel nem az volt a legfontosabb tényező, élveztem a két napot, és jó néhány dolgot tanultam...
Például azt...
Hogy a legjobb hely sem garantálja a vevőket...
Hogy egyre több hölgy vállalja az ősz haját...
És azt, hogy mindannyiunknak jó esik egy váratlan dícséret...
Hogy lehet szétfagyni, és rákvörösre sülni egy napon belül...
Hogy lehet csak két mellékhelyiség látogatással végigcsinálni egy napot...
Hogy a tény, a legközelebbi mellékhelyiség a Nemzeti Galériában van, és fizetős, nem garancia arra, hogy tiszta lenne, vagy azt,van ott papír, kézmosószer, vagy lehetőség a kéztörlésre/szárításra...

De például azt is, hogy lehet barátságot kezdeni pusztán hajszín alapján...
Hogy tudok két napig egy helyben ülni és fonni...
Hogy igazán jólesik ha egy barátságos arc felbukkan...

2016. május 6., péntek

A legjobb terv

Is széteshet egyik pillanatról a másikra.

Mindenkinek köszönöm, aki üzent/chat-en, e-mailen írt, a dolgok, úgy nagyjából rendben vannak.

Én annyira, de annyira készültem, hogy újra rendszeresen írok a blogba... Különösen, azután, hogy befejeztem az egyetemet, azt hittem, ha a heti két napot visszakapom majd mindenfélére lesz időm... de  tévedni emberi dolog, mondta a sün, nekem meg azóta sem sikerült utolérnem magam, és akkor jött egy kóbor vírus, egy ronda veszekedés egy bizonyos tinédzserrel, egy összeomló immun-rendszer, és az egész egy olyan betegségbe torkollott, aminek következtében napokig felkelni sem tudtam... őszintén szólva nem voltam ennyire beteg hosszú évek óta, kb a 2009-es tüdőgyulladásom óta.
Mindehhez egy két héttel rövidebb határidő, , a gyapjúnap plusz a hozzá tartozó több napnyi felkészülés, a középiskolai felvételik, azok eredménye, meg az idegbaj egy lusta bürokrata miatt, és egyéb hivatalos teendők... szóval áprilisban vagy rohangáltam, mint egy fejetlen csirke, vagy 15-20 órákat dolgoztam egyhuzamban, hogy mindennel időre készen legyek, és még mindig volt akinek ez nem volt elég.A rekord a 24 óra plusz ki tudja mennyi, amit egyhuzamban ültem a gépnél...

Ez azt is jelentette, hogy a kötés csak jelképes volt, bár némi fonást azért csak bepaszíroztam - igen, az, hogy épeszű maradjak fontosabb, mint enni...vagy akár aludni :-), és mint mindig, egy sor olyasmi is van a tarsolyomban, amit nem mutattam még meg...
Képek és posztok már útban.