Tímeát gimis korunk óta ismerem. Az évek során kapcsolatban maradtunk, és a sors úgy hozta, hogy egyszerre vártunk gyereket, ami még közelebb hozott bennünket. Habár személyesen ritkán találkozunk, telefonon gyakran beszélünk, és sok mindent megosztunk... olyannyira, hogy amikor Kristóf keresztelője volt a (katolikus) iskolában, és úgy alakult, hogy az unokatestvérem, akit még a születésekor kértünk keresztszülőnek, nem ért rá (Tudom. Család. Ne is kérdezzétek.), Kristóf azt kérdezte, mi lenne, ha Timit kérdeznénk meg... Megtettük, és boldogan vállalta.
Ráadásul azon kevesek közé tartozik, aki igazán értékelni tudja a kézzel készült aándékokat, bár az elmúlt pár évben az én ajándékaim kevesebbek voltak, mint szerettem volna... azok nagyon nehét idők voltak, kevés idővel, és még kevesebb pénzzel, de ez nem tartotta vissza, hogy mindig valami kedves dologgal lepjen meg bennünket.
Ebben az évben így valami igazán különlegeset szerettem volna készíteni... megkérdeztem a színekről... azt mondta, tüzes, őszi színeket szeretne, narancsosat, pirosat, lilásat... Háááát. Oké. Olyan 130 grammnyi polvarth gyapjút festettem, hosszan átmenetesre, és nekifogtam megfonni..
Jó sok időbe telt, ez lett az egyik legvékonyabb fonal, amit valaha fontam.
A 130 grammból 1600 méternyi kétágú fonal született..
Utána Judit műhelye felé vettem az irányt, ahol megszőttem. A fonal a szükségesnél hosszabb lett, így nagyon óvatosan kellett belőle néhány szakaszt kivennünk, úgy, hogy a színátmenet ne törjön meg.
A nap végén még épp annyi időm maradt, hogy a maradékokból egy rövidebb, teljesen rendszertelenül csíkozott sálat szőjek, ami végül szintén egy születésnapi ajándékként találta meg az életcélját (egy másik kedves ismerős kapta).
A szövés mindig valami misztikus számomra, de mindig különös módon elvarázsol, amikor kézzel festett/kézzel font fonallal szövök... az apró árnyalatnyi változások a fonal színében, vastagságában, ahogy szinte észrevétlenül változik a szín... megunhatatlan.
(A gyapjúról és a fonalról a képek sajátok, a műhelyfotókat Lukács Judit készítette,)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése