2016. november 11., péntek

Kép nélkül

Ma reggel felébredtem, és nem az ébresztőre, kötöttem, fontam fonalat, elmentem szőni a Belvárosi szövödébe, ahol megszőttem egy sálat. Késői ebédet ettünk egy kedves barátnővel, és a fiammal, aki, amikor láttam, hogy nem végzek időben, hogy hazajöjjek, mindent eldobott, és elhozta nekem a táncos cipőmet... és a napot francia táncházzal zártam... volna, de épp annyi munkám maradt még, hogy a nap azért tényleg tele, és teljes legyen. Hosszú ideje az egyik legjobb napom. Mindenkinek hálás vagyok, akinek része volt benne. Az Univerzumnak is.


Nincsenek megjegyzések: