2016. november 6., vasárnap

Gyapjúnap

Nehéz elhinni, hogy nem találok szavakat valamire, ugye? ismételhetném, amit korábban a gyapjúnapról írtam, milyen kedves a szívemnek, és milyen közel áll hozzám, mennyire várom, és mennyire elfáradok a végére... Az idén még képeim is alig vannak, de muszáj megköszönnöm Gabinak és Adriennek az utolsó pillanatban nyújtott segítséget, Marcsinak az életmentő szendvicset, meg kell említenem Juditkát, aki az egyik kedvenc tanítványom... És azt milyen örömmel tölt el, ha tetszik másoknak, amit csinálok, és az, ha láthatom a mosolyt valakinek az arcán, aki éppen rákapott a fonásra, és azt, ahogy egy életre szóló szerelem magja kicsírázik.
Az első három képet Tóth Gabi készítette, a mésik kettőt a telefonomról töltöttem le.



Nincsenek megjegyzések: