2016. szeptember 12., hétfő

Kártolós, barátnős nap :-)

Ki tudja milyen régóta vágytam egy kártolódobra... nem annyira az "art batt"-ok miatt,inkább azért, mert imádom a cirmos, tweed-típusú fonalakat (mint ez itt). Hosszú ideig, annyi jutott, hogy néha kölcsönkaptam egy ismerősét, vagy elmentem Csillaghegyre, de tudtam, hogy előbb, vagy utóbb saját kártolódob kell nekem... Az idő tavasszal jött el, amikor megfelelő mennyiségű 200 Ft-os gyűlt össze abban a bizonyos üvegedényben (hmm, AZ az üvegedény... talán egy másik bejegyzés alanya lesz :-) )
Az, hogy van rávalóm olyan luxus dolgokra, azt (is) jelenti, hogy dolgozom. NAGYON sokat, ami cserébe azt jelenti, hogy a kézműves dolgokra jóval kevvesebb idő marad (ez nem panasz, imádom a munká(i)mat, évekig vágytam rá, és dolgoztam érte, és hálás vagyok). Igyekszem az árral úszni, és sokat dolgozom azon, hogy megtaláljam az egyensúlyt... de van még mit tenni az ügyben... Azonban ennek a "munkának) az eredménye néhány olyan nap, mint a szombati. Volt ez a biobúcsú, ahol a Mare Temporis fellépett (no, ez megint egy elmesélni való történet), és Tilda barátnőm (igen, ő fonja a hajam, amikor rámjön a gyapjúraszta-roham) szerette volna kipróbálni a kártolást. Így hát összeszerveztük a dolgokat, a napot egy méterárú boltban kezdtük, , megnéztük a temporistákat, a buszon hazafelé készítettünk néhány #vonatoskólás képet vonat és kóla nélkül (lehet, hogy erről is írnom kellene? nem a busztról, az utazós-kötős képekről).
Elővettük a kártolót...
Tilda és a kártoló... Ő a vad, bolondos színeket szereti, de azzal tudtunk dolgozni, amit hozott, bár igyekeztem egy kis ezzel, egy azzal kisegíteni, selyen, plisz szín, csili-vili szál...

Kipróbáltuk végre a selyemgubókat, amit egy barátom hozott törökkországból (fantasztikus dolog), és némi narancsos, pirosas szöszhöz adtuk...
Ezeket alkottuk Tildának....
És ha már elöl volt a kártoló, nekem meg össze volt készítve egy nagy adag szöszöm egy bizonyos tervnek, nekiestünk : az eredmény egy nagy kupasz kártolt szösz...
A piros hat különböző árnyalatából készült és egy lilából, ami a színnek különleges mélységet ad, elég egy pulóverre, meg talán valami másra is... szerencsés esetben sikerül újévig megfonnom, és akkor ebből kötöm a szerencse-pulcsimat.

Végül... van egy kedves szövős ismerősöm, aki már egyszer szőtt egy régi "mindent bele" fonalamból, amihez kézzel festett alpacából, angórából, merinóból, selyemből, és egy kis csili-viliből kártoltam az alapot... no mostanában levendulás korszaka van, így neki dedikálva készült ez a három batt :-).


Most már csak elég idő kellene, hogy mindezt (meg mai még a készletekben vár) megfonjam. :-)

1 megjegyzés:

aarkus írta...

Most már tényleg csak egy élő birkára van szükséged, hogy végigjárhasd az összes stációkat - visszafelé. Kötés - fonás - kártolás - ..... :-D