Futólépésben

A Mesterségek Ünnepén résztvevőként jelenlenni egy hátránnyal jár... nem igazán tudunk körbejárni, mindent alaposan megnézni.. pedig az ilyen események szerintem legalább annyira kellene arról szólniuk, hogy régi és új barátokkal találkozzunk, lássuk ki hol tart, mit csinál... 

Napokon át ki sem jutottam az új világ kertből.. sőt a sétány túloldalára is nehezen...

  A vásárfiám is a szomszédból származott, csak azt kellett eldöntenem melyik cipőt akarom jobban...

 Csak reggel kezdéskor tudtam egyik nap körbeszaladni, szinte futólépésben... De akkor legalább megtaláltam ezeket a csoda indiai szőtteseket...

 A vendégország üzbegisztán volt... többek között csodaszép nemezelt holmikkal, például ezzel a színes szélesvásznú álomkabáttal lilából...

Vagy ezekkel a kék/fehér edényekkel

Gera Klári nemezkirálynőt nem hagyhattam ki...

 És Borit sem... tudjátok, vannak olyan barátok, akikkel csak évente egyszer-kétszer hasonló rendezvényen futsz össze? Pedig fanatsztikus ember :-)

És persze az új tanítványok... terjesztettem a fonósvírust...

Meg a kötős/horgolóst is...

(Más szóval, aki színes szalagot akar a hajába, horgolja meg magának :-) ) 

És akik nélkül mindez nem jöhetett volna létre...Kristóf, és Bogi, aki mindazokat képviseli, akikkel nem sikerült fényképezkednem...

Boglárka, aki nélkül, ma is ott ülnék a csomagjaimon, és abban reménykednék, hogy a teleportálás mégis működik valahogy...

És Végül, de nem utolsó hanem legelső sorban Deák Péter, aki az egészet összefogta, irányította, befogadott...

És mindenki más... Andi, Peti, Pityu, István,akinek az árnyékos helyet köszönhetem, Peti, Reni, Attila és Reni, Béla (az a rántotthús fantasztikusan finom volt, és annyira, de annyira jólesett)... jajistenem, kit hagytam ki....