Heti fonós

BFL, mint Blue Face Leister, vagyis kékpofájó juh gyapjújából készült.

Saját festés, hosszú átmenetes...

Elnézést a koszosnak látszó ujjakért, az nem kosz, hanem festék, a Mesterségek ünnepe előtti nagy festékes éjszakák eredménye.

kb.150 gramm, 1000 méter, 2 ágú.

Mesterségek Ünnepe

Napok óta készülök írni erről a pár napról, de nem megy. Nem tudom miért, talán mert ha leírom, akkor befejezetté válik, végleg elmúlttá talán... 

A Mesterségek Ünnepe mindig is közel állt a szívemhez. Amikor két évvel ezelőtt résztvevőként voltam kaptam meghívást, egy régi álom vált valóra, de sajnos, bármennyire élveztem és szerettem, az emberi irigységnek, féltékenységnek nincs határa, és a történetnek nem lett szép vége. Olyannyira, hogy megfogadtam résztvevőként soha többet, ha egyáltalán, csak és kizárólag látogatógént megyek ki. A seb sokáig fájt, tavaly a szemfülesek hiányolták is az augusztus 20-a körüli bejegyzést.

Így, amikor az idén kedves ismerőstől kaptam meghívást az első reakcióm határozott "nem" volt. Nem szeretnék még egy barátot elveszíteni, nem szeretném végleg meggyűlölni, ezt a számomra oly kedves rendezvényt. Komoly meggyőzésre volt szükség, amelyben sokat segített, hogy a Szolnoki Kézműves Kör vezetőjét, Deák Pétert őszintén tisztelem.

Néhány éve ismerkedtünk meg, amikor a Mesterségek Ünnepén, ez a magas, komoly szakállas, szemüveges ember ült egy hatalmas szövőszék mellett, és az én izgága, figyelemzavaros fiam szemrebbenés nélkül belemászott az ölébe, majd órákon keresztül szőttek együtt, és páncélos autóval sem lehetett volna elvontatni onnan. Azóta néhány havonta írunk vagy beszélünk, évente egyszer kétszer találkozunk, de mégis minden alkalommal olyan érzésem van, mintha gyerekkorom óta ismernénk egymást, mintha a tanárom lett volna, vagy valami ilyesmi. Igaz, hogy abban a városban dolgozik gyerekvárosi gyerekekkel, ahol én felnőttem, de bármilyen hihetetlen, nem találkoztunk annak idején. 

Lényeg a lényeg, hogy legutóbbi telefonbeszélgetésünkkor említette, hogy az idén "gyerekeket" nem hoz a vásárba, csak felnőtteket, van még hely is náluk, egy fonós bemutató meg jól jönne, lenne-e kedvem...

Így az utolsó pillanatban nagy hajrával rendeltem fonalat és gyapjút, néhány napon és éjszakán át ázott bárány, festék, és ecetszag úszott a lakásban. 

Mivel annyira az utolsó pillanatban dőlt el, hogy mégis megyek, igazán nem volt időm felkészülni arra, hogy a tálalás megfelelő módját kidolgozzam, a srácok megoldották a kérdést :-)

Az egészben az volt a legjobb, hogy úgy indultam neki, hogy ha öt napig lelkiismeret-furdalás nélkül fonhatok naphosszat, és semmi más nem történik már jó vagyok. És persze fontam, pergettem az orsót öt napig, azzal a tudattal, hogy csak ez a dolgom most, sok-sok más is történt, és itt a töredékét sem fogom tudni, vagy akarom leírni. Mindenesetre hálás vagyok, hogy ott lehettem, és nagyszerű találkozásoknak lehettem részese... Itt csak néhány képet tudok mutatni ízelítőül.

Rengeteg érdeklődő volt... ismeretlenek,

És ismerősök... Adrien, akivel a fonás közös nagy szerelmünk...

Klári néni, akivel évek óta mindig nagyon várom a találkozást. Ő is fon, igaz más módszerrel, mint én, de minden évben örömmel figyeljük a másik munkáját.

Új ismerősöket, talán barátokat is szereztem, mint Dia, aki első orsójának, és gyapjújának örül a képen...(Dia, fogszabályzó vagy sem, gyönyörű a mosolyod!).

A szemben lévő borbélyműhelyben folyamatosan folyt a munka, a "mi" srácaink is sorra kerültek.

De a borotválkozás előtt után komoly fafaragó munka folyt...

A fonás pedig csak terjedt, mint egy jólnevelt vírus

Egy ponton házigazdánk is feladta a küzdelmet, és újra orsót vett a kezébe... Péter tudja hogy kell fonni (már magában egy csoda), bár nem gyakorolja.... kivéve...

És köszönet azoknak, akik (a látogatók, érdeklődők mellett) felejthetetlenné tették ezeket a napokat.

"Péter bátyám", akivel a szakadó eső ellenére is tudtunk nevetni.

Attila...Mi vöröshajúak tartsunk össze, ugye? 

István... a hosszúhajú brigád :-)

És akikről a nagy kavarodásban nem készült kép... Evelyn, Kati, Zotya, "Zsák"....
Köszönöm, hogy részese lehettem a csapatotoknak, hogy befogadtatok, lehetővé tettétek, hogy az ünnep újra igazi ünnepet jelentsen.

Heti fonós

Réges-rég egy másik életben, egyes amerikai éttermekben bizonyos fogások között citrom vagy lime fagyit szolgáltak fel, hogy "kitisztítsák/semlegesítség az ízlelőbimbókat". ahogy próbálok a megszokott kerékvágásba visszakerülni, jóval többet fonok mint kötök. Mikorra a piros kártolt battot megfontam, már tudtam, hogy a következő fonásomnak is pirosasnak kell lennie...

De akkoriban éppen festeni is pirosas fonalakat és gyapjúkat festettem... és kissé ki akartam tisztítani az ízlelőbimbóimat...és úgy döntöttem, mielőtt az újabb pirosas fonatnak nekiugrok, megfonom ezt a természetes színű alpacát, ami már több éve lapult a fiókomban...

A selymes alpaca könynen hagyja magát a "long draw" technikával történő fonáshoz, amely a másik, rövid, csipkedős technikánál gyorsabb is, így ezzel fogtam hozzá. igaz így határozottan rusztikusabb lett, meg habosabb, már amennyire a habos szó egy kimondottan vékony fonalra alkalmazható, bár ez most épp a szokásosnál egy hajszállall vastagabbra sikerült.

100 gramms, natural .
500 méter, kétágú.

Szolgálati közlemény- Mesterségek ünnepe

Egy teljesen másra irányuló telefonbeszélgetés hirtelen fordulatot vett, és következtében negyedszer is átszerveztem az augusztus 20 körüli napjaimat... az utolsó utáni pillanatban érkező meghívásnak annak ellenére örültem, hogy két éve megfogadtam, soha többé nem megyek másként, mint nézelődő látogatóként.

 A hívó személyt, viszont rendkívül kedvelem, és nem tudtam nemet mondani... Így pánikszerűen rendeltem némi gyapjút. és belevetettem magam a festékes edényembe.

A már meglévő gyakorló orsók mellé Enikő készített néhány igazán különleges darabot...Így kipróbálni, gyakorolni is lehet a fonást.

Az Újvilág udvarban (térképet itt találtok) találtok, a Szolnoki Kézműves kör sátránál.

Festéshez, pedig stilszerűen tűztem fel a hajam... épp csak egy ecset volt kéznél...

Heti fonós

A "vissza a nyeregbe" nevében fontam 100 grammnyi dél amerikai gyapjút.

Még tavasszal festettem, hosszan átmenetesre, a színekkel a homokos tengerpartot szerettem volna felidézni...

A hosszú kihagyás után még nem vagyok teljesen elégedett, de határozottan javuló tendenciát mutat...Ugye?

770 méter kétágú lett a vége.

Nefelejcs

Nyomot hagytam Szegeden... Legalább néhány kötött/horgolt darab formájában...

Azt (is) szerettem a Szegedi Egyetemen, hogy az átlagnál jóval nagyobb arányban találkoztam olyanokkal, akik olyannak fogadtak el, amilyen vagyok. Ilyen volt egyik kedves tanárom is, akinek a tárgya ugyan nem volt a szívem csücske. Néha elmesélem, hogyan álltam fel a legelső -kötelező- nyelvész óráról azzal, hogy "nna azt már tudom, hogy nyelvész nem akarok lenni" - ennek ellenére minden nyelvészetet tanító tanárommal jó viszonyt sikerül kialakítani, Krisztinával, azután, hogy szinte biztossá vált, hogy már nem lesz vele órám többet, egy amolyan barátságféle is alakul. Neki készítettem ezt a horgolt kendőt.

A gyöngyöket persze nem tudtam kihagyni...

4 gombolyag DROPS Delight fonalból, ami ennyivel az utolsó sor előtt fogyott el.

Így a befejezés váratott magára, mert ugyan tudtam, hogy van még ilyenem, elég nehezen ástam elő...

 Blokkolás előtt... és után

És a gazdáján (aki kissé meghatódott az átadáskor :-) ...

Krisztina kis termetű, ráadásul a kendő alapból is méretes, így jól bele tud burkolózni.

És a technikai részletek:
Minta: Nefelejcs a DROPS-tól
3-as horgolótű (de lehet, hogy 3.5-ös volt???)
DROPS Delight fonal 4 gombolyag, és pár méter
Gyöngyök a régi készletből (származási helye feledésbe merült)