Ez az első "igazi" felvágós technikával készült fair isle kardigánom.
A vágás maga valóban idegtépő, de megéri, mert ugye ha valaki ennyi munkát belefektetett valamibe, már nem valószínű, hogy valaha lebontja, másrészt ezeket a "stranded" vagyis hátul vezetett szállal készült több színnel készült kötéseket valóban sokkal (tényleg SOKKAL) könnyebb csak a színén kötni.
A minta a Harvest kardigán volt, a fonal a Müllerben kapható Lana Grossa tweed zoknifonal, a mintához használt színek pedig mindenféle turkálóból levadászott maradék zoknifonalak.
A kardigán már több mint egy éve kötöttem, a kecskeméti kötős lányok által szervezett születésnapi bulin vágtuk szét, hogy aztán azon mód félig bevarrt ujjal lapuljon a féligkész darabok kupacában.Ahogy már említettem, készültek fotók a nagy operációról, de amikor egyszerre mondta fel a szolgálatot két gép a házban kissé elkavarodott pár dolog, és ezeket a képeket azóta sem sikerült levadásznom.
Köszönöm Veronikának,, Máriának Kingának, Katának a közreműkösést, Kristófnak a fotókat.
Mivel többen kértétek hamarosan megmutatom pár ilyen technikával készült dolok fonákoldalát, és kérdésekre is válaszolok a fair isle-al kapcsolatban, szóval, ha valami fúrja az oldalatokat ne tartsátok magatokban.