2011. augusztus 24., szerda

Minden évben

Minden évben alig várom. Minden évben elzarándokolok. Minden évben töröm a fejem írjak-e róla. Minden évben felmerül, nem unalmas-e? Mégis minden évben újra... és újra elmegyek, végignézem, és végigfotózom a mesterségek ünnepét.
Eleinte úgy tűnt csalódás lesz, mert igazából nem nagyon láttunk újat. Persze olyan szépségeket állítanak ki, hogy szívesen megnézem ugyanazt minden évben, de nagyon nem akartam volna ugyanazokról a holmikról újabb fotókat hozni..Ahogy ki is derült a képeket nézeketve, a fazekas tárgyak közül ugyanazokat fotóztam, mint tavaly...
Ott voltak persze a szokásos régi időket idéző ruhák rusztikus változatban:
Romantikus hangulatban:

Modern feldolgozásban:

A csipkeverőknél a szokásos gyönyörűségek (a felmerülő szokásos két kérdéssel... hogyan adhatják annyiért, amiért ki van írva? Biztos, hogy több mint 20 óra munka van benne...a másik, amennyire érdekel a kézimunka minden ága, vajon miért nem éreztem soha késztetést a csipkeverésre, vagy a hajócskázásra?)
Sokszor még a látogatók ruháját is érdemes volt megnézni.... ezt a szoknyát látva kedvem lenne visszahozni a rég elfeledett "kézikötés a mindennapi viseletben" rovatomat (még az angol nyelven írott blogból. Tudjátok, hogy kötőgép létezik, csipkemintát lehet géppel kötni, de horgológép nincsen??? Nincs olyan gép, ami a horgolást akár csak utánozni tudná. Gondoljatok erre akkor, amikor olyan helyeken mint a PROMOD, vagy a H and M-ben pár ezer forintért horgolt darabot vesztek. Mennyit kaphatott azért a készítője?
Táskák textilből:
Bőrből:
Nemezből:
Ha már nemez, voltak kalapok:
És a kedvenc sárkányom is ott volt (már hagyománynak számít, hogy minden évben megkeressük, és lefotóttuk ezt a sárkányt.
Ezeket a kötött babábak Andi kötős barátném kedvéért fotóztam...(Andi, a tieid jobbak!)
Színes gyertyák:
Virágosak (Jenny kedvéért):
Ezekbe az ezüst ékszerekbe teljesen beleszerettem:
Fotóm nincs, de találkoztunk Adriékkal akiknek résztvevőként sikerült bejutni, és a rokkás fonást bemutatni. Úgy irigyeltem őket...
Azért Kristófnak is jutott látnivaló:
De volt egy pont amikor ő is elfáradt... "Mamam, én nem megyek tovább egy lépést se...beeeeeeeeee!":
Egészen addig, amíg ehhez a sátorhoz nem értünk, ahol ezt a süveget próbálta fel:
Én egy sok-sok kártyával szőtt szalagon tátottam el a számat, és közben a szóba elegyedtünk az alkotóval (Varga Dóra). Kristóf persze hozta a formáját (ha valaki nem vigyáz öt percen belül mindent tud rólunk nemcsak azt, hogy mit ettünk, hanyas cipőt hordunk, de még azt is milyen színű fehérnemű van a mamán...
Itt is kb három percébe került elárulni, hogy a mama nemcsak köt, hanem fon is, sőt kéziorsót rejteget a táskájában. Dóra azonnal látni akarta, mutassam meg, hogyan működik, ott is ragadtunk estig.
Kristóf közben összebarátkozott egy hasonló korú kisfiúval úgy két sátorral arréb, kettesben bejárták az egész várt, csak időnként szaladt oda "mama még megvagyok"
Mi meg úgy belemerültünk a beszélgetésbe, hogy alig tudtuk abbahagyni amikor a tűzijáték elkezdődött, és megegyeztünk másnap is visszajövök, de hozok magammal tanulóorsót, és gyapjút...
Így is lett, reggel még beszorítottam egy kis műszaki fordítást (hogy teljes legyen a hétvége), és utána Dórát tanítottam a fonás alapjaira, miközben hosszú eszmecserét folytattunk a ki kit tanít mire, érdemes-e tanítani másokat és hasonló most aktuálisnak tűnő kérdésekről...Közben Dóra ismerőse, Lotti is befutott, és hárman igazán jót szórakoztunk...(a háttérben Dóra gyönyörűséges nemezei)
Dóra is elkészítette első gombolyag fonalát, de ahogy elnéztem milyen gyorsan ráállt a keze, azt hoszem hamarosan konkurrenciám lesz ;-)
Így aztán végül igazán fantasztikusra sikeredett a hétvégénk... és lehet hogy közhely, de tényleg sokáig nem fogom elfelejteni....

2011. augusztus 5., péntek

Turi-muri

Bizonyos kötős projektek sorsa egyszerű. Minta meglát-fonal megvesz-pulóver megköt. Más esetekben az út sokkal kacskaringósabb.
Valamilyen megmagyarázhatatlan okból ha ilyen egyenetlen sodratú pamut/len fonal akad a kezembe a turkálóban, mindig magammal viszem, akkor is ha csak annyi van belőle amiből legfeljebb egy Barbi babának tudnék egy felsőt kötni. Nem igazán tudom megmagyarázni miért, mert az úgynevezett "art" fonalak, amik szándékosan hol vékonyak, hol vastagok, meg egyebek sohasem vonzottak. Mégis az évek során (többek között) ezek találták magukat a fonalas dobozaimban.
Rakosgattam őket innen oda, onnan ide, amíg az egyik nagy rendezkedésnél egy kupacba nem kerültek..
Amikor is, megint nem tudom hogyan, de ennek a kardigánnak a képei villantak fel. Évek óta megvan ez az újság, de ez a darab soha nem izgatta a fantáziámat...amíg ez a fonalkupac létre nem jött... Akkor is, minél többet néztem/olvastam, annál inkább tudtam, annyit változtatok az eredeti ötleten, hogy nehéz lesz ráismerni...
Mert hát először is, ki köt manapság raglán pulóvert lentről felfelé, ráadásul darabokban? Főleg ha rövidujjúról van szó, amikor nem kell az ujjához a teljes pulóvert is hurcolászni? Így hát a nyakánál kezdtem, a "klasszikus" top-down (fentről lefelé) módszerrel, a szaporításhoz ráhajtásokat használtam.

Azt is tudtam, nem szeretnék olyan kardigánt, ami nem záródik rendesen, és az a leffegő gallér-szerű valami is idegesítene...Ezért maradt a sima V kivágás, és a három gombos záródás.
A csíkos rész kihangsúlyozásához cikk-cakkos hullámmintát használtam. A megkötőhöz pedig úgynevezett I-cord-ot kötöttem. Az eleje szélét és a nyakkivágást két sor rövidpálcákkal horgoltam körbe, hogy (a gomblyukaknak is) jobb tartása legyen.
Fotók: Deli Kristóf

2011. augusztus 3., szerda

Öltözködési szabályok

Az új munkahelyemen az öltözködési szabályok szigorúbbak, mint bárhol, ahol eddig dolgoztam. Spaggeti pántos felső, kilátszó tetoválás abszolut tilos.
Ez már magában is elég lenne megmagyarázni a boleró kötős mániámat, de ha hozzáadjuk, hogy egy csomó turkálóból származó olyan fonalam van, ami nem igazán elég semmi komolyabbra, de túl jó, ahhoz, hogy otthagyjam... Ez kevesebb mint két és fél gombolyag Patons márkájú, zokni/sport vastagságú tisztagyapjú fonalból készült.
A fazon ennél egyszerűbb már nem is lehetne, csak egy téglalap, aminek a két szélén 2.5 cm bordáskötés van. Az "ujjarész" összevarrása után felszedtem a szemeket, és körben is kötöttem úgy 2.5 cm-nyit bordás mintával, hogy ne legyen annyira "nyers".
A csipkemintát valamelyik német mintagyűjteményes újságban találtam, sokkal egyszerűbb, mint, amilyennek látszik.
A fotókat természetesen Deli Kristóf készítette :-)