2011. április 2., szombat

A gyapjútól az elkészült darabig

Ez a történet egy adag festett gyapjú keverékkel kezdődött amit innen vásároltam úgy két évvel ezelőtt, nem sokkal azután vásároltam, hogy fonni kezdtem.Mindig nagyon tetszett, de azt gondoltam még gyakorolnom kell a fonás technikáit mielőtt hozzá merek nyúlni. Időről időre előástam a készleteimből forgattam, nézegettem, a lehetőségeket mérlegelve, de mindig visszakerült a fiók mélyére.Tudtam, hogy szeretném a színeket "együtt tartani", és a színátmeneteket is megőrizni, de az erre legalkalmasabb technika, a navajó kéziorsón elég körülményes.
Katicám megérkeztével viszont újabb lehetőségek nyíltak meg: a gyorsabb fonás, hogy néhány grammnál jóval többet is  fel tudok egy orsóra tekerni, a kényelmesebb navajó technika. Ráadásul időközben azt is kitaláltam mit akarok belőle kötni.
Az eredeti gyapjú coopwoth és llama keverék, őszintén szólva nem a legpuhább ami valaha a kezemben volt (ebben a kategóriában a yak/selyem keverék szerintem verhetetlen), viszont nagyon erős volt. Erre szükségem is volt, mert a lehető legvékonyabbra akartam fonni. A gyapjúcsomag kb 80 grammos volt, és a navajó ugye háromgú, és ha annyit szeretnék ami valamire is elég... 
Végül, az utolsó pillanatban észrevettem, hogy a színismétlődés majdnem teljesen szimmetrikus, így,  hogy biztosan elég legyen, mégis a kétágú cérnázásnál maradtam. Ehhez az egyik bobbint teljesen át kellett tekernem, és a színek egyeztetésével kicsit játszani, de amikor végül felgombolyítottam, látszott, hogy elértem a célomat.
A 80 grammból 530 méter kétágú fonal lett.
A minta kiválasztásáról... én sosem voltam úgy elájulva a Citron mintától, mint sokan, de, amikor olyasmit kerestem, ami nem elnyomja, hanem kihangsúlyozza a kézzel font fonalat, és a színátmeneteket tökéletesnek bizonyult.
Az utolsó centiméterig el akartam használni a fonalat, így egy ismétléssel többet kötöttem, de a fodrot néhány sorral előbb abba kellett hagynom.
Blokkolás előtt úgy nézett ki mint a macskahányás (egy olyan macskáé aki KOOL AID -a Bolero amerikai megfelelője- italból rúgott be jó alaposan).
De, amint tudjuk, egy alapos blokkolás csodákat tesz.
Ahogy a fonásnál is említettem, az alapanyag miatt az elkészült sál nem annyira puha, de én inkább olyan "ropogósnak" találom, nem szúrósnak, És, ha a korábban készített shetland kendőmmel kapcsolatos tapasztalataimra támaszkodhatok, az idővel/használattal sokat fog puhulni.

11 megjegyzés:

Macus írta...

Gyönyörű a kendő, szépen érvényesülnek a csodás színei.
Téged pedig őszintén csodállak, hogy mi mindent tudsz a fonallal tenni.

Anice kötős blogja írta...

A macskahányással vannak konkrét tapasztalataim, ennek ellenére szeretem a macsekokat, de a te kendőd az frenetikus és egészen más dolgokhoz hasonlítanám!

Zandiflora írta...

Gyönyörű lett! Van még hová fejlődnöm :))

Erzsike írta...

Ó ez a vékony szál, meg szivárványozás (lágy sóhaj)!!!

Cinkepiri írta...

Hát a macskahányás nem ilyen jóképű.

Tapasztalatból mondom.


Ez SZÉP.

Mosolyrend Évi :) írta...

Nagyon különleges :)
Ügyes vagy!

Irenka írta...

Gratulálok a fonáshoz is, a kötéshez is! Nagyon szép lett.

Névtelen írta...

Azért már a blokkolás előtt se volt semmi...! Fantasztikus!

A fonással kapcsolatban olyan szakzsargont használsz, hogy felét se értem. Viszont annál lelkesebben olvasom. :)

Nania írta...

hűha, ez igazán rendkívüli lett! Gratulálok!

Csilla írta...

Szép lett, én is pont így jártam a fonallal, le kellet hagyjak a hatodik egységből és a fodorból is valamennyit, hogy elég legyen és kb ekkora lett az enyém is.

Melinda írta...

Megtaláltalak és megtaláltam a következő projektemet is!:DD
nagyon szép lett,különleges ezekkel a színekkel:)