2018. március 19., hétfő

Március a Múzeumban

Több kép, mint szöveg, jó lesz?

Március 15-éről a magyar nyelvű blogban nem kell magyarázkodnom, elég annyit mondanom, hogy a Mare Temporist az idén arra kérték, legyen része az ünnepi programnak. Két napot töltöttünk ott március 3-át és 16-át, mindkét nap három, reformkori jelenetekből és táncokból összeállított előadás, és köztük élő történelem, életmód bemutatóval.

A tervek szerint a ruhámról, külön bejegyzést írok majd, részletesebb fotókkal.

Addig is... KÉPEK: 
A csapat a második nap végén---
 Hölgyek, saját kezükkel készített ruháikban. 
 Attrakció a hölgyszalonban: csipkeverés-
A belső dívám :-)
 Egy igazi úrral :-)  
Hölgyek a reformkorból...
 
Az egyik jelenetben..
Hölgyek és urak a szalonban...

2018. március 14., szerda

Harisnya a 17. századból...

Decemberben több angol/amerikai kötős/történelmi ruha varrós fórumban is megosztották a holland, Leiden városában működő textilkutató központ felhívását, amiben egy kísérleti régészeti projektben egy 17. századi selyemharisnya rekonstrukcióját tervezték. Természetesen "ki-ha-én-nem" alapon azonnal e-mailt küldtem, mert mindenképp részt akartam venni ebben a programban.

Már előre látni lehetett, hogy nem lesz könnyű, már előre hajszálvékony selyemfonalat és varrótűnél is vékonyabb kötőtűket emlegettek...

Most, a márciusi (második) workshopot Carsticumban tartották, ahol ezeket a harisnyákat tárolják, és a résztvevők kisebb csoportokban meg is nézhették... Hihetetlen, különleges élmény volt.

A történet annyi, hogy a holland tengerpartoknál rengeteg hajó süllyedt el, a roncsok a mai napig vastag homokréteg alatt fekszenek. A terület védelem alatt áll, kutatni nem szabad, de időnként egy-egy erősebb széljárás, esetleg egy-egy új móló, vagy hasonló építmény miatt az ár-apály iránya megváltozik, és néhány dolog előbújik a homokos tengerfenékről. Így találták ennek a 17. század első feléből származó hajónak a roncsait és rakományának egy részét. A leletek között voltak lakberendezési textíliák, gyermek és férfi ruházati darabok, egy viszonylag jó állapotban levő női selyemruha és A HARISNYA.

Természetesen, hozzányúlni nem volt szabad, és vakuval sem fényképezhettünk, de nagyítókat kaptunk, és alaposan megnézhettük a harisnyát.
 Az első, ami szembe tűnik, a hihetetlenül finom fonal, az egyenletes kötéskép, és az apró kötéspróba.
A sarok és a lábfej megoldása különleges, még a rövidített sorok, és a kitchener stitch feltalálása előtti időből.


 A hatalmas sarokbetét miatt a harisnya ránézésre sokkal nagyobbnak tűnik, mint amilyen valójában.
 A boka fölött sima- fordított szemekből kialakított struktúra-minta alkotja a "clock"-ot, a díszítést.
 A sarok vonalát, és a zokni szárát hátul (a "varrásnál") apró cikk-cakk vonalú struktúra minta emeli ki.


 A felső szélen nincs sem bordás-mintás passzé, sem lustakötéses szegély, sima, visszapöndörödő szélt használtak.
 Ahogy korábban említettem a teljes harisnya valójában sokkal kisebb, könnyedebb, finomabb, karcsúbb, mint a részletes fotókról gondolnánk.




 Mesélek majd még az utazásról, a projektről is, de ezeket a felvételeket muszáj volt már most megmutatnom. Végezetül itt egy videó is.

2018. március 4., vasárnap

UPK 2018

Sokat mond arról mennyit és milyen tempóban kötök mostanában az, hogy az újévi pulcsimat úgy hat hét alatt sikerült befejeznem (a legjobb szintidő olyan 3 nap volt néhány éve)... De a szabály az szabály, a hagyomány az hagyomány, még akkor is, ha csak néhány éves, és akkor is, ha csak nekem az.
De végül elkészült, itt van... sőt azon melegében meg is utaztattam..
A fonalkészletekkel kapcsolatos alapvető hozzáállásom ellenére (vagyis minél nagyobb, annál jobb), úgy döntöttem, nemcsak azért vannak, hogy nézegessem őket, így megpróbálok ezt-azt felhasználni a meglevőkből... Belekotortam hét a dobozaimba, és több lehetőséget is találtam... némi tűnődés után végül olyasmit választottam, amit egyszer már, más változatban elkészítettem.

Már az első körben is szerettem a DROPS Nordic Summer mintáját, és a pulóver változatát is el akartam készíteni egy ideje. Sőt a fonalam is megvolt egy piros/fehér színkombinációhoz. 
A minta nem túl nehéz, jól követjetp, csak annyit változtattam, hogy az ujját más szemszámmal kezdtem, hogy az én karom is elférjen benne, így, amikor az ujját a testrész mellé tettem, át kellett számolnom a fogyasztásokat, hogy olyan szemszámot kapjak, amivel a mintaismétlések a megfelelő helyre kerülnek.

 A képeket Lpndonban,  Greenwich-ben készítette a fiam... a fény hol ilyen volt, hol olyan...
Minta: DROPS Nordic Summer
Fonal: DROPS Baby Merino
Kötőtűk:: Knit Pro Zing (2.75 (a lustakötéses szélekhez), 3.00  (a harisnyakötéses részekhez), 3.25 (a színes mintához).

2018. február 21., szerda

A zoknifonal esete a kötős ihlettel

A 21. század első évtizedében, amikor már volt Internetünk, kötősként már a nyálam csorgattam a zoknifonalak fölött, de kicsiny országunkban ilyesmit még messze nem lehetett kapni... Volt azonban néhány turkálós, ahol fonalat is árultak, és ezekben a zsákokban itt-ott felbukkant egy-egy kisebb maradék... ezeknek soha nem tudtam ellenállni...mindegy milyen kicsi volt az a gombolyag, én megvettem. Ez a szokásom jóval azután (hmm, a mai napig is) megmaradt, hogy már több helyen lehetett zoknifonalat vásárolni. Jópár zoknit, sapkát, kesztyűt kötöttem, néha összekombináltam ezeket a darabkákat, de ez meg sem látszott az egyre növekvő mennyiségen...Emlékeztek erre a képre? és ez csak az egyik doboz, van egy másik legalább ekkora dobozom a mintás a maradék zoknifonalaknak, és akkor nem beszéltünk a teljes gombolyagokról, meg azokról a dobozokról, amikbe az egyszínűeket szortíroztam szét...
Már régóta tetszettek azok a nagyon színes kötött cuccok, amik olyan maradékokból készültek, amikből nekem is tonnányi van... például ez a pulcsi, vagy ez a zokni...a fejemben több ilyen terv is volt, de... jajj, de...
Kicsit több, mint egy éve a kötős ihletem eltünedezett egyre ijesztőbb mértékben. Nehéz ezt elismernem, részben mert.... mert csak. Pontosan tudom, hogy mikor kezdődött, mi váltotta ki, még akkor is, ha soha nem fogom pontosan megtudni miért. Mindenesetre alaposan megkérdőjeleztem magamban egy csomó mindent, amit meg azért utáltam, mert valószínűleg pont ez volt a másik fél célja.... mindenesetre egyre kevésbé éreztem úgy, hogy kötni akarnék. Boldogan ugrottam fejest a hagyományőrzésbe, és a velejáró varrásba, meg a csipkeverésbe... részben azért is, hogy elterelje a figyelmemet arról a rengeteg fonalról, ami körülvesz, ami helyet foglal a lakásomban..egyre növekvő csüggedéssel néztem a dobozaimat... a fonalakat még mindig szerettem. Sőt a kötést is szerettem, mégis.... nem tudtam felszítani a lelkesedést.... Kimondottan örültem Dóri kérésének a 17. századi harisnyával kapcsolatban, mert megígértem, és muszáj volt megcsinálni.... egészen addig, amíg egy képbe botlottam a Facebookon, amin egy maradék zoknifonalakból készült nyakmelegítő volt. A kép szíven ütött, újra. és újra visszatértem hozzá, már éppen képernyővédőnek akartam beállítani,amikor felnéztem a fonalasdobozokra...Felkeltem lepakoltam, és elkezdtem kiszedegetni azokat a kisebb-nagyobb gombócokat..majd ugyanezekből kisebb-nagyobb kupacok jelentek meg az ágyam sarkán, a szófán, a táskáimban... és egyszercsak kötni kezdtem.

 Annyira egyszerű volt...annyira semmi, csak sima szemek körbe-körbe...
Amikor az egyik maradék elfogyott, csak hozzákötöttem a következőt, és folytattam a kötést. Amikor nagyjából olyan hosszú lett, mint az a nyakmelegítő, amit vetem (igen, van olyan kötött nyakmelegítőm, amit vettem... ugyan turkálóban, de akkor is...)... Mindenesetre, amikor olya hosszú lett, kitchener öltésekkel összevarrtam, és kissé kiblokkoltam. Ennyi.

Totál odavoltam érte, olyannyira, hogy rögtön nekifogtam egy másiknak, és azóta is vannak kisebb-nagyobb fonalkupacok a lakásban erre-arra.

Hihetetlen, hogy valami ennyire egyszerű így meg tudott fogni. Talán ez rángat ki a gödörből.

2018. február 20., kedd

Már megint...

azt mondta nekem valaki.... akarom mondani, hirtelenjében az elmúlt két hétben többször is felmerült beszélgetésben, hogy kedves beszélgetőtársam mennyire kedvelte a blogomat és milyen kár, hogy nem írom már... pedig én írom, legalábbis a fejemben mindig ott van, hogy erről vagy arról kellene írni... Sőt, amióta olyan telefonom van, ami elég jó képeket készít, fotóm is van egy csomó mindenről...
Persze eredetileg egy általános mindent bele crafty (khm... molyolós, kézimunkás???) blognak indult, amiből elég erőteljesen kötős blog lett, ami elég bizonytalan léptekkel ugyan, de visszafordult, és tett néhány lépést a mindent bele varrós-szövős-fonós-hímzős-történelmiruhás-hagyományőrzős-táncos-színjátszós-sütős-csipkézős-neadjistenutazós-akármégöltözködős-megamimégeszembe jutt blog legyen, de aztán kicsit elbizonytalanodtam....
De ez az én blogom, és mint olyan, pont arról szólhat amiről én akarom, például a fentiekről is.... vagy nem, de ez majd kiderül... Most pl itt egy kép arról, hogy újra elővettük a nagyollót, és kemény fába, vagyis komoly feladatokba vágtuk...

2017. december 9., szombat

Coming out...

avagy vallomás...
Ha valaki egy éve, vagy akár még a tavasszal azt mondta volna, hogy nem csak kipróbálom a vert csipkét, hanem meg is szeretem, kinevettem volna. Jó alaposan. Ez volt az a fonalas kézimunka, ami mellett mindig el tudtam menni, anélkül, hogy a kezem viszketett volna ("ki akarom próbálni"... ja nem). Sőt meggyőződésem volt, hogy csak igazolt őrültek foglalkoznak vele... de, soha ne becsüljük alá a büszkeséget, és a versengést, ugyanis a tanfolyamot tiszta büszkeségből kezdtem. (Elég büszke vagyok arra, hogy a fonalas tevékenységek közül kötök, horgoloh, fonok, szüöcök, varrok, és hímzek, nem is rosszul), szóval amikor fiatal barátnőm csiipkézni akart nem hagyhattam hogy tudjon valami olyasmit, amit én nem. Na ugye? Ennek megfelelően, nem igazán voltam jóban az orsókkal, gondoltam megtanulom az alapokat, hogy elmondhassam, "Tudom, hogyan kell, de igazán nem érdekel"... Hogyne. Egészen addig, amíg rá nem találtam a korai olasz fonottas csipkékre és szerelembe nem estem. Üdv, a nevem Anett, és csipkefüggő lettem. Itt van néhány kép a kezdeti gyakorlásokról






2017. december 7., csütörtök

Még egy pár...

17. századi harisnya, hagyományőrzéshez.

Tudom, a bejegyzések egyre ritkábbak, és rendszertelenebbek, de az élet változik, a hangsúlyok máshova kerülnek. Azért még kötök, és, ahogy egyre jobban belemerülök a hagyományőrzés rejtelmeibe, a régi-új szerelemhez kapcsolódóan is készülnek új holmik.

Dóri a tánccsoport vezetője kért tőlem egy pár harisnyát, "olyan meleget, mint Judité"...de lehetne, hogy piros legyen???

Hát, akkor legyen piros.
A minta, a korábbihoz hasonlóan fejből, létező leletek, régi harisnyák alapján.

Az új tulajdonos szerint jól szolgált Groelléban, ahol---már-már szokás szerint esős, és hűvös volt.




Fonal: Lana Grossa
Tű: 2.25 mm